Vannak ikonikus figurák, olyanok, akikre mindentől és mindenkitől függetlenül emlékszünk. Nagyon úgy néz tűnik, Red Reddington is ilyen lesz.

Példálózni, még akkor is kismillió névvel lehetne, ha szigorúan a sorozatok világából akarunk merítkezni, hiszen hősökből és szarháziakból is megközelítjük a rengeteget, ámbátor rohamosan billen a mérleg, ha csak az igazán kedvelhető antihősöket akarjuk megnevezni. Rettenetesen szubjektív is a dolog, hiszen sem egy old-school Jockey Ewing-ot, sem pedig egy most aktuális Hannibal Lechter-t sem könnyű a szerethető kategóriába sorolni. Azonban mégis van ezeknek a karaktereknek, valószínűleg az imponáló intelligenciájuk miatt egy mindenképp elismerendő oldaluk, ami nagyban árnyalja a képet.

A Feketelista főattrakciója, így lényegében egy világi szuper bűnöző, aki valamilyen titokzatos okból, arra adja a fejét, hogy az FBI egyik nyomozó csapatának, leginkább annak egyik ügynöknőjének segítsen mindenféle főszarházi elfogásában, miközben teljes évadot átívelő főszálat is kapunk, hogy megértsük a szituáció mozgatórúgóit.

Kifejezetten nem rossz a Feketelista, és ezt köszönhetjük James Spader-nek, aki nélkül kb. annyira lenne fasza a sorozat, mint Peter Falk nélkül Colombo, vagy Mads Mikkelsen nélkül a Hannibal. Szokásos kapta felállás, de felépítését tekintve az említett két előd közé lőhető be, hiszen mindig megkapjuk az epizódonkénti rabló-pandúrosdit, és ezzel egálban építik a szerves részét képező háttérsztorit is. Spader Red Reddingtonja elegáns, szuperintelligens, és úgy lő tarkón adott esetben bárkit, mint amilyen művészi érzékkel főz a májadból dr. Lechter kis esti ragut. Az FBI-os nyomozócsapat kellő súllyal hozza a háttérzenészek kötelező érvényű bénaságát, de az egyensúly így legalább megvan.

A héroszi pátosszal nyakon csapott szupercsapatok dögunalmas világában kifejezetten öröm látni egy stílusos, de a legkisebb mértékig sem patyolat tiszta karaktert. Érdemes vetni rá  egy pillantást.