Mi a rosszabb az érdektelen filmnél? Semmi.

Én, Neeson helyében csinálnék mondjuk egy Gyilkos Elmék: Massachusetts variációt. Így, unalmas perceimben, forgathatnék együgyű és felesleges kaptafa epizódokat, mindenféle, totál jellegtelen, emberrablós, túszejtős marhákról. Ha már mindenképpen ezt a vonalat akarnám tolni életem hátra levő részében.

Szóval, szögezzük le, a Sírok közöttnek semmi köze sincs az Elrabolva (Taken) vonalhoz. Ha csak annyi nem, hogy minden megtalállak-kicsinállak bűnfilmből kizárólag a legunalmasabb részeket, legfárasztóbb kliséket kiollózva nem állít elrettentő példát azokkal szemben.

- Mit tud maga rólam?

- Azt,  hogy maga egy genetikai korcs, akivel, ha tíz évvel ezelőtt találkozom, egyszerűen kibaszom az ablakon.

A legnagyobb gond nem az, ha egy film rossz, azt még tudomásul veszem. Ám, az érdektelenség, az más. És ez bizony az lett - a szó minden negatív értelmében felesleges. Neeson unott, nem bad-ass, a színész kollégák pedig egyszerűen szerepidegenek. Az átlagosnál is átlagosabb kamu noir hangulat, csupán alibi próbálkozás egy szürkébbnél is szürkébb detektívmozihoz.

Colombo ballonkabátjának színképelemzésének is több értelme lett volna. 

Arc, amikor megtudod, hogy berendelték a folytatást.