A maci ment, a kacsa jött.

Van úgy, hogy a géniuszok is teligázzal falnak mennek. Family "Seth MacFarlane" Guy csak rálépett a sokat akarok, de kurvára keveset fogok, klasszikus taknyolós banánhéjra. Nincs mit ezen szépíteni, a Maverick-et pisikakis gegparádéba oltva lubickolni az ocsmány beszéd unalmasságában, az néha olyan, mintha a indián táncolva hugyoznánk a saját sírunkra: lehet, de minek - ráadásul semmi értelme sincsen. 

A veszTED-be izmos sztorija, hogy a vadnyugaton birkatenyésztő Johnny (igen, valójában Albert, de hát ez is..), unja a banánt, de nagyon: tele a töke, hogy folyamatosan életveszélyben kell élnie, kilátástalan az élete, és persze otthagyta még a csaja is. Klasszikus. Ám jön a nagyon nagy Ő, a vagány, laza és klassz cowboy girl képében, és valódi cowboy tököket növeszt hősünknek a film végére. That's all folks. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem lézer ágyúzták volna szét a tudatalattinkat a marketingel, hogy zseniális TED így, szuperzseniális Family Guy úgy, ám valójában a végeredmény egy birkafasszal sem viccesebb, mint mondjuk a 86. Horrorra Akadva.

Habár MacFarlane alapötletei ismét kiválóak, azok megvalósításai viszont ugyanennyire semmilyenek. Lüktető zenei háttér, korrekt szereplőgárda, tele nagy nevekkel, egy pár vicces cameó, viszont hót ostoba dialógok, és annyira rettenetesen cikis káromkodós, szó szerint értendő pisikakis poénok, melyeket akár tanítani lehetne, hogy hogyan nem lenne szabad elsütni. Így persze az, hogy a sztori is lapos, mint az állat, nem oszt, nem szoroz. 

Egy dolgot azért érdemes még hozzátenni: MacFarlane nem hülye, és távolról sem inkompetens a témában. Ez ugyan nagyon mellément, de még így is érezni a potenciált benne, és egyszer azért végig lehet seggelni. Ámbátor, ha legközelebb ez a pali jól használja ki az erősségeit, akkor nagyon nagyot robbanthat. Főleg, az elmúlt évek még ezeknél is sokkal gyengébb hollywood-i vígjáték felhozatalához képest.